Szaktanácsadás

A méhészkedés célja és értelme végeredményben a minél nagyobb méztermelés elérése. Az előzőekben leírtak szerint előkészített és fejlesztett méhcsaládok száz százalékos kihasználásának ideje május közepén, május végén érkezik el. Jó előkészületek után és nagyon jó méhcsaládok birtokában most tényleg várhatjuk a csodát, mert valóban csodálatra méltó, amit megfelelő méhlegelő, megfelelő időjárás esetén a méhcsalád produkálni tud.

Napi 10-14 kg-os súlygyarapodások előfordulhatnak a jól fejlett méhcsaládoknál, jó akácvirágzás alatt. Valóban el lehet érni azt a kettős célt, amit az előzőekben leírtakban, mint elérendőt megjelöltünk : megtermeltetni a méhcsalád egész évi élelemszükségletét, s ezen felül a méhészt kielégítő felesleget is Ez számokban kifejezve 50-80 kg/méhcsalád. Nagy feladat ez már közepes erősségű családokkal is, de teljesen lehetetlen gyenge családokkal elérni.

A sok mézre való törekvés minden méhészben él, éppen ezért e körül született meg a legtöbb módszer, csalhatatlannak hirdetett eljárás. Csak az elnevezéseit említem egyenlőre az ismertebbeknek : mézeltetés fészekátakasztással, anyaelzárással, meganyátlanítással, két anyásnak nevezett egyesítéssel, a méztérnek a fészek helyére való áthelyezésével, fészek illetve fiók cserélésével és így tovább.

Ha valamelyik „csodamódszer” csak egyszer is bevált, nem azért, mert valóban a módszer hozta meg a csodát, hanem azért, mert jó volt a termelő méhcsalád és jó a méhlegelő mellett jó volt az időjárás is, nincs az a hatalom, mely el tudná a méhésszel hitetni, hogy egyedül és kizárólag csak az ő sajátos egyéni, vagy másoktól átvett „csodamódszere” hozta meg az eredményt.

Majd a továbbiakban az egyes módszerek tárgyilagos bírálatánál látni fogjuk : a jó családnak - jó méhlegelőn, a méhek természetéhez szabott, megfelelően méretezett kaptárban - semmi különös módszerre nincs szüksége, hogy a legnagyobb szorgalmat kifejtve hordjon annyit, amennyit a méhlegelő mellett hordani tud. Mindig álljon a legnagyobb hordás idején is annyi üres sejt a rendelkezésre, hogy a mézet akadálytalanul le tudja adni. Ha ezt biztosítani nem tudjuk, és a méztér lépeinek sejtjei jó részben megtelnek friss hordású mézzel, rögtön megcsappan a szorgalom. A méhcsalád a begyűjtött mézkészlet birtokában kotlani kezd, és érleli a mézet. Régi tapasztalat, hogy a méhcsalád, amelyiknek mézét kipörgettük, ( serkentő pörgetés ) ha utána még hordás mutatkozik, mindig lázasabban gyűjt, mint az, amelyiknél a gyűjtött méz kipörgetlenül ott maradt.

A méheknek erre a tulajdonságára nekünk, méhészeknek különösen tökéletesen be kell rendelkeznünk. Az akácvirágzás ideje rövid, ezt a hihetetlenül gazdag nektárforrást, virágzási idejének minden percét tökéletesen ki kell használtatnunk, mert méhészeteink jövőbeli megítélésének sorsa ezen áll vagy bukik.

Sok évtizedes méhészkedésem során szerzett tapasztalataim, valamint nagyon sok kiváló méhésszel folytatott eszmecseréim alapján, valamint figyelembe véve nem utolsó követelményként a méhek ösztöneit és szokásait, választottam meg magamnak azt a 72 családos konténert, amellyel elérhető mindaz, amit idáig leírtam. Ez mobilizált, gépesített, aránylag kevesebb ráfordítást igényel, a magyar méhlegelő sajátosságait sem figyelmen kívül hagyó, a méhcsaládokat legkorábban serkentő, korai fejlődésre alkalmazható megoldás. Fészek 14 db + méztér 7,6 NB keret, összesen : 21,6 db NB keret űrtartalmú, 55-60 kg méznek van helye.

Mézkamraváltásos, fiókcserés módszer : Az akácvirágzás tökéletes kihasználása miatt a megfelelően méretezett rakodórendszerű kaptárunkat feltétlenül vagy két egész keretes, vagy egy egész és egy félkeretes, esetleg két félkeretes mézkamrával lássuk el, hogy a mézkamra váltás akadálytalanul és gyorsan megtörténhessen. Egyetlen mézkamrával ezt a műveletet nem lehet végrehajtani, csak úgy lenne lehetséges, hogy sok és nagy munkaerővel, nagy teljesítményű pörgetökkel órák alatt kipergetnénk az első mézkamrát, hogy a kiürült lépeket mielőbb újból visszaadhassuk a méhcsaládoknak, de még e módszer mellett is bizonyos ideig várni kellene a pergetéssel, hogy a friss nektár megfelelő sűrűségűre érjen, ami azonban már szintén mézveszteséggel jár.

A nagy gyűjtések idején a váltható mézkamra használatának két nagy előnye mutatkozik:


idejében közbeiktatva serkentőleg hat a méhcsalád szorgalmára
mindig kellően érett mézet pergethetünk, mert nem kell sietni a pergetéssel
A 2. pont vonatkozik az egyenlő mézkamrás kaptárokra, míg a félkeretes mézkamrák kisebb mézbefogadó képességüknél fogva hamarabb megtelnek, hamarabb is kell váltani azokat, így a célt – az érett mézet – lényegileg nem tudjuk elérni olyan tökéletesen, mint két egész, vagy egy egész és egy fél mézkamrát használunk.

Fészek összeszorításos módszer : A mézkamra váltással együtt a mézeltetésnek lehet azt a módját is választani, a mézelés idejére a választódeszka beiktatásával 5-6 lépre szorítjuk a fészket, és ezzel arra késztetjük a méhcsaládot, hogy a főhordás összes mennyiségét a mézkamrába hordja. Ilyen mézeltetés esetén a költőfészek részben csak az otthagyott fiasításos keretekbe raktározhatják vékony mézkoszorúként, a többi mind a mézkamrába kerül. Így egész biztosan megtelnek a mézkamrák jó virágzás esetén. Egyet ki kell pergetni, a másikat tartalékolni kell téli élelemnek. Ez a módszer ajánlható az egyhordású méhlegelőknél, ahol nyári gyűjtést adó növényekre nem lehet számítani. A fészek összeszorításos módszer egyetlen hátránya az, hogy a méhcsaládok teljes kifosztására csábítja a méhészt.

Ez a módszer tehát csak olyan méhésznek való, aki ésszerűen gazdálkodik, és a maga mohó haszna helyett elsősorban a termelőtőke biztosítását tartja szem előtt.

A fészek összeszorításos módszer esetén a fészket csak addig célszerű összeszűkítetten tartani, míg a mérleg 3-5 kg körüli súlygyarapodást mutat. 1 kg/napi súlygyarapodáskor vissza kell bővíteni a fészket az eredeti nagyságúra.

Fészek átakasztásos módszer : A főhordás előtt néhány nappal a fészek összes fiasításos lépeit átakasztjuk-átrakjuk a méztérbe, kivéve azt az egy keretet, amelyiken az anya van. A fészekben hagyott anyás keret mellé vagy kiépített lépeket, vagy műlépes kereteket teszünk. Az így elrendezett méhcsalád fészkében, mivel ott csak egy fiasításos keretet hagytunk, nagy mennyiségű méz halmozódik fel, de ugyanakkor a méztérben is gyűlik a méz a kikelő fiasítás helyébe. A hordás végére megtelik a fészek és a méztér is. Ezt a módszert propagálói azért is ajánlják, mert az átakasztással egyúttal korlátozzuk a rajzást is. Ezt a módszert azonban csak olyan kiváló erősségű családokkal hajthatjuk végre, amelyek a főhordás idejére a kaptárban lévő összes keretet tömören takarják. Gyenge családok esetén a módszer alkalmazása kilátástalan.

Hibája még ennek a módszernek még az is, hogy ugyanolyan fészekállapot állhat elő, mint a nagyra méretezett fészeknél volt tapasztalható. Könnyen előfordulhat, hogy a fészekbe raktározott nagy mennyiségű élelem mellett még ősszel etetni kell a méhcsaládot.

Anyátlanító módszer : Az anyát a főhordás előtt néhány nappal eltávolítjuk, megöljük vagy tartalékba tesszük. A meganyátlanított fészek kikelő fiasítása helyébe nem kerülhet az új anya bepárzásáig újabb fiasítás, s így a dolgozó méhek nagy része az ápolás munkája alól felszabadul. A méhek ezen része is a hordásra vetheti magát, ami nagyobb gyűjtési eredményben jelentkezik. Emeli a termeléstöbbletet az is, hogy mivel a meganyátlanítás után napról-napra kevesebb lesz a fészekben táplálásra szoruló álca, ennek megtakarított élelme is megmarad.

Van azonban ennek a mézeltetési módszernek egy óriási hátránya is, ami meggondolásra készteti a méhészt.

Ha a meganyátlanított méhcsaláddal kell anyát neveltetnünk, az új anya bepárzásáig eltelik sokszor 30 nap is, és ez idő alatti állapot legyengíti a családot. Sikertelenség esetén újra kell kezdeni az anyaneveltetést, és ez újabb 3 - hét kiesést jelent a fiasításban. A család ilyen hosszú anyátlanság után őszig sem heveri ki a nagy veszteséget és egyesíteni kell. Ha pedig minden rendben, időben történik és időben bepárzik az anya, akkor is nagyon kisfelületre tudja kiterjeszteni a fiasítást, mert a fészekben az anyátlanság ideje alatt nem méz, hanem óriási tömegű virágpor halmozódik fel, s így az anyának keresni kell lépről-lépre az üres sejteket, hogy petézni tudjon.

Megfigyelhetjük, hogy az ilyen családnak mindig kisebb terjedelmű és szétszórtabb a fiasítása. Egyetlen előnye lehet ennek a módszernek, hogy anyaújulás mégis megtörténik. Sok köszönet azonban nincs benne, mert a méhész rendszerint megelégszik az anya eltávolításával, a többit a méhekre bízza. A másodlagos anyabölcsőkben nevelődött anyák értéke azonban meg sem közelíti az álcakor első pillanatától anyává nevelt anyák értékét.

A módszer rendkívül kockázatos, annak ellenére, hogy eredménytöbblet van, nem biztos, hogy megéri.

Anya elrekesztéses módszer: Az anyát 2-3 keretre leszorítják, hogy a fészek lépeibe petézni ne tudjon. Lényegileg ugyanaz, mint a meganyátlanítás, csak annyival jobb, hogy az anyát nem öljük le, az anya a családnál marad, s a hordás után szabadon engedve megindulhat a fiasítás a fészek egész terjedelmében. A méz többletet itt is attól a fészek állapottól várja a méhész, hogy a csökkenő fiasítás ápolásából felszabadult dolgozó méhek is mézgyűjtésre állnak át, s így naponta emelkedik a mézhozam. A méhcsalád életében túl nagy zökkenőt nem okoz ez a módszer, csak abban az esetben, ha heteken keresztül lerekesztve tartják az anyát. Nem veszélyes módszer, akinek tehát ideje van sok családdal is megcsinálni, nyeresége nem marad el.

Családegyesítéses módszer : Lényeg , hogy a fekvőkaptárban két méhcsaládot tart a méhész, melyeket a hordás megindulása előtt a főhordás idejére egyesít. Az egyik család anyját vagy a kaptár végében elhelyezett anyanevelőbe zárják, vagy megölik, s ez esetben az anyanevelőben új anya nevelődik a beadott fiasításból vagy a beadott anyabölcsőből. Az egyesítéssel a két különálló háztartásból egyetlen háztartás lett, ennek természetes következménye, hogy az egyesítéssel felduzzasztott család – kétszer akkora lélekszáma lett – látszólag lényegesen több eredményt mutat, mintha mindegyiket külön mézeltettük volna. Nagy pörgetési eredmények jelentkeznek tehát a főhordás végén, és korántsem túlzottak azok a számok, melyeket e módszer propagálói kimutatnak. Jó hordás esetén valóban lehet 70-80 kg pörgetési eredmény is. Meg kell azonban vizsgálni ezeket a számokat, és feltenni a kérdést, több-e így a hozam, mintha mindegyiket külön mézeltettük volna, ha igen, mi ennek a magyarázata ? Ha többlet mutatkozik az egyesítés javára, annak csak ugyanaz lehet a magyarázata, mint az anyátlanítással vagy anyaelzárással való mézeltetésnél megfogalmaztunk. Kevesebb fiasítás, kevesebb élelem felhasználás révén mutatkozó többletet azonban elérhetünk nem egyesítetten kezelt egyes családoknál is, pl. ha az anyát elzárjuk 2-3 keretre, amivel óriási munkát takarítottunk meg az egyesítéssel szemben. Feltétlenül megtakarítottuk az egyesítés majd a szétválasztás munkáját, ami nagyobb állomány esetében nem kis munka.

A nagy termelési eredmény esetében nem szabad elfeledkeznünk arról sem, ez nem egy, hanem két méhcsalád munkateljesítményének az eredménye, nem beszélve arról sem, hogy a főhordás után vissza kell állítani a két családos állapotot.

Mézeltetés fekvő kaptárakkal : A méhész mesterkedése itt is arra irányul, mint az eddig ismertetett módszereknél, hogy többet szorítson ki magának egy méhcsaládból valamilyen módszer alkalmazásával. Itt a feladat még az is, hogy hogyan kényszerítse a családot a fekvő mézkamra elfoglalására. Az eddig leírtakból tudjuk, hogy a vízszintes irányú terjeszkedés ellenkezik a méhcsalád fejlődési vonalával, ami mindig függőleges irány. A méhcsalád nehezen hajlandó a mézet oldalra hordani, erre a méhésznek kell rákényszeríteni.

Amennyiben a nagy fekvőkaptár összes léputcáinak háromnegyed részét két család egyesítésével megtöltik a méhek, kétségtelen a jó eredmény, mert az ezenkívül eső egyharmadot vagy egynegyedet már fészekhez tartozónak tekinti a család. Ez a magyarázata annak, hogy a méhészek zöme ma két családot tart a nagy fekvőkaptárban, s a főhordásra a kétanyás rendszerhez hasonlóan egyesíti azokat. Ennek értékelésével már foglalkoztunk.

A fekvőkaptár egyébként rendkívül kényelmes kezelésű, vándorlásra is igen alkalmas, de kétségtelenül munkatöbbletet jelent a vele való mézeltetés.






Csóka György