Július
Július hónapban kevés helyen akad említésre méltó hordás, így ez a hónap a legmostohábbak egyike. A tikkasztó hőség a virágok nagy részét elhervasztja. A méhcsalád népessége, fiasítása csökken, tevékenysége lanyhul. Ilyenkor csak a mély fekvésű ártéri és hegyvidéki rétek adnak kielégítő méhlegelőt, talán még aratásig a gabonafélék köztes növényei, és a júniusban elvetett mezőgazdasági növények enyhíthetik a szükséget. A hónap második felében a napraforgó, a lucerna, vöröshere biztosíthat napi szükségletet. Az ipari napraforgó esetében előfordulhat, hogy virágzásakor optimális időjárás és jó talajadottság esetén bekövetkezhet jó hordás, ami még elvehető mézmennyiséget ad. ( 5-10 kg pergetett mézet.) A lucernán és a lóherén, melyeket a mézelőméh nem szívesen látogat, lényegesen növelhetjük az eredményt a méhek rászoktatásával, irányításával. A látogatni kívánt növény virágjával illatosított cukorsziruppal etetjük a méheket kora reggel a kirepülés megindulása előtt. A szoktató etetést legalább 4-5 napig kell folytatnunk, hogy hatásos legyen. Az első 1-2 nap a kaptárban, később a kaptáron kívül adjuk a csalogató eleséget a kívánt növény egyes részeire kipermetezett formában.
Egyes vidékeken a mézharmatból gyűjthetnek a méheink. Ez ilyenkor nem baj, mert ennek a nagy részét azonnal elfogyasztják. Ha azonban nagyobb mennyiségben raktároznák, akkor a mézharmatos mézet minél hamarább ki kell pergetni, mert megikrásodik a sejtekben.
Hordástalan időben ne várjuk meg, amíg az anyák abbahagyják a petézést, hanem kis adagokban huzamosabb időn keresztül serkentő etetéssel tartsuk fenn a petézés folyamatosságát, a fiasítás növelésének lehetőségét. Esetleg későbbi időszakban jelentkező hordást is csak a megfelelő népes méhcsaládok tudják kihasználni. A nyár közepén legyengült méhcsaládokat pedig ősz felé még etetéssel is igen nehéz megnépesíteni. Ilyenkor családonként 1-2 kg cukor elegendő ahhoz, hogy a családok erősek maradjanak. Etetéskor számoljunk a rablás veszélyével, ezért a legnagyobb óvatossággal végezzük, mert a rablást könnyebb megelőzni, mint megakadályozni.
Különös gondunk legyen az idei rajokra. Ne engedjük, hogy a fejlődésben megtorpanjanak vagy visszamaradjanak. Ha kell, a családoktól elvett fias lépekkel, etetéssel, végső esetben egyesítéssel tegyük őket élet- és telelőképessé.
A fiatal anyákat teljesítőképességük szerint bíráljuk és osztályozzuk. A meg nem felelőket selejtezzük ki. Anyaneveléssel ilyenkor már ne kísérletezzünk. Még ha sikerül is, az ilyen késői méhanya nem tökéletes. Ha nincs saját tartalék méhanyánk, akkor vásároljunk megbízható anyanevelő méhészetből, vagy egyesítsük az anyátlanná vált méhcsaládot.
Július elején, közepén kezdenek garázdálkodni a halálfejes lepkék. A kijárónyílásokra szerelt 8 mm-es nyílású szűkítő rácsokkal védekezhetünk ellenük. A szűkítők ősszel és télen az egerek, cickányok ellen is jó szolgálatot tesznek.
Ha a tisztesfüves vidékek aratás alatt és utána jól beáznak, akkor számíthatunk arra, hogy augusztus elején már kiadós hordás lehet a tarló virágról. A vándortanya megválasztásánál azonban legyünk nagyon körültekintőek. Csak olyan helyre érdemes vándorolni, ahol legalább szeptemberig elegendő szántatlan tarló marad, vagy ahol a tarlóhántást tárcsával végzik. Tájékozódjunk a környező föld tulajdonosától, hogy a még meglévő tarlókkal mi a céljuk. Csak akkor induljunk útra, amikor a hordás megindulásáról megbízható értesüléseink vannak. Hűvös esős időben a legszebben díszlő tarlóvirág sem mézel kielégítően.
Júliusban virágzó növények: Édeskömény, Orvosi pemetefű, Mentafajok, Fehérszamárkenyér, Szulákok, Tisztesfű, Lucerna, Herék, Olajretek, Tök, Dinnye, Napraforgók, Citromfű.
Csóka György
Szaktanácsadó
