Vannak szerencsés évek, amikor a tavasz nem ennyire kegyetlen a méhészhez, és bőségesen biztosítja a tavaszi fejlődés élelemszükségletét. Ez esetben természetesen lényegesen csökken az előbbiekben meghatározott, illetve kimutatott 20 kilogrammos élelemadag. Sajnos, a legtöbb méhész mindig a jó tavaszt veszi számítási alapul, és igen szűkösen látja el a méhcsaládot élelemmel, és ha csalódott, szűken méri az élelempótlást. A következmény nem is marad el, megmutatkozik a rossz mézpergetéskor.
Ha tehát élelmet kell pótolnunk, az mindig legyen annyi, amennyit a jó fejlődés megkövetel. Néhány dekányi élelempótlással, mint az sok méhészetben látható, meg tudjuk menteni az éhen halástól a méheket, de fejlődésre ne számítsunk. Április közepe táján például egy jól fejlődő méhcsalád élelemfogyasztása teljesen hordásmentes napon 80 dekagrammra is felmehet, néhány dekás élelempótlás tehát semmit sem ér.
Kétféle etetési módszert különböztetünk meg. Élelempótló és serkentő etetést. Az élelempótló etetés szükségessége akkor áll fenn, ha a méhcsaládnak úgyszólván semmi élelemkészlete nincs. Ilyenkor nagy adagban, sűrű cukorszörpöt etetünk, naponta fél-egy kilogramm mennyiségben, a méhcsalád erőssége szerint, mindaddig, amíg a mérleg súlygyarapodást vagy legalább egyenleget mutat a napi méréskor.
A cukorszörp keverési aránya : 2 kilogramm cukorhoz 1 liter vizet öntünk. Mézzel való etetésnél 1 kilogramm mézhez elég 2-3 deciliter vizet öntenünk, és gyengén fel kell melegíteni, kivéve, ha idegen helyről vásárolt mézet kell etetnünk. Ezt legalább fél óráig kell forralni, hogy a mézben esetleg található fertőző anyagok megsemmisüljenek.
A serkentő etetés tulajdonképpen nem is etetés, hanem itatás. A cukoroldat híg, aránya 1:3, azaz 1 kilogramm cukorhoz 3 liter vizet teszünk. Itt kell figyelembe venni a HBH-t és annak hasznos, a méhek számára serkentő hatását .A természetes nektár cukortartalmát megközelítő édességű vizet a méhcsalád igen szívesen behordja a fészekbe, míg édesítés nélkül nem szívesen issza. Hatása csak akkor lehet, ha a fészekben egyébkent megvan a fejlődéshez szükséges teljes élelemkészlet.
A napról napra nyújtott édes, mézes vagy cukros oldat nagyon sok méh életét is megmentheti, mert a méh fiasítás élelmezésekor nélkülözhetetlen vízért még akkor is kimerészkedik, ha az időjárás nem nagyon alkalmas a kirepülésre.
Ne sajnáljuk tehát ezt a kis költséget és kevés fáradtságot, mert megéri.
Ha így gondoskodunk a fejlődő méhcsalád szükségleteiről, és nem felejtkezünk meg a fészek takarításáról ( ebben az időben nagyon fontos ), a jó fejlődés még akkor sem akad meg, ha az időjárás nagyon kedvezőtlen. Nem lesznek hézagok a fiasításban, hacsak fagypont körüli hőmérséklet nem áll be huzamosabb időn keresztül.
A virágport szolgáltató növényekben szegény vidéken nem árt, ha a virágport pótló anyagot, valamilyen magas fehérjetartalmú lisztet teszünk ki a méhészet elé, széltől védett, napos helyre, valamilyen lapos tálcában, aminek pereme van. Ennek az anyagnak a fejlődésre gyakorolt hatása tudományosan nem teljesen tisztázott, de hogy nem ártalmas, az bizonyos, és a méhek szívesen fogyasztják. Erre a célra bármilyen gabonaliszt vagy édes őrölt paprika is megfelelő, vagy akinek van módja beszerezni az USA-ból Mann Lare Ltd. pollen pótló szereit, a Bee Pro Pollen Substitute és Bee Pro Pattier, melyek az Erista Kft. segítségével beszerezhetők, és nagyon jó hatásfokkal vannak a méhekre.
Nem szabad elfeledkezni az anya minőségének jelentőségéről a méhcsalád fejlődése kapcsán, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy hiába az optimális méhlegelő, időjárás és egyéb szükséges feltétel megléte, ha az anya nem kiváló. Vagyis a méhcsalád fejlődésének előmozdítását célzó minden tevékenységünk teljesen hiábavaló, ha a méhcsalád egyetlen szaporító egyede, az anya nem megfelelő. A petézés mennyiségétől függ a legnépesebb és élelemmel legbőségesebben ellátott méhcsalád népességének gyarapodása. Ezért a legnagyobb gondot, körültekintést igényel ez a kérdés, és nem elhanyagolandó az anya származási körülménye sem. Nézetem szerint kitűnő anyák fejlődnek a rajzás idején. A más módon, fedetlen fiasításból nevelt anyák minősége csak akkor közelíti meg a rajzás előkészítéseképpen emelt anyabölcsőben nevelődött egyedét, ha egy-két naposnál nem idősebb munkás álcákból fejlődnek anyává. A legkiválóbb minőségű anya sem tartható három évnél tovább, mert valószínűleg rövid időn belül jelentkezni fog nála a kimerülés jele. Az anyanevelésben bizonyos tervszerűséget kell követnünk. Csak kiváló tulajdonsággal rendelkező méhcsaládok anyáinak ivadékát szaporítsuk. Ezt kisebb méhészet esetén mesterséges anyanevelés nélkül is elérhetjük, úgy, hogy valamelyik, kiváló tulajdonságokkal bíró, kijelölt törzscsaládunkat fészek-összeszorítással és bőséges etetéssel rajzásra kényszerítjük. A rajzásra készülő család fészkében található anyabölcsőt használjuk fel az anyapároztatók benépesítésekor.
Jól termelő méhészetben bizonyos számú anyának mindig kell tartalékban lennie. Az a törekvésünk, hogy a méhészetünkben soha ne legyenek fejlődésre alkalmatlan vagy gyűjtés idején gyűjtésre nem alkalmas méhcsaládok, csak úgy érhető el, ha a termelésbe állított méhcsaládjainkkal soha nem neveltetünk anyát. Az anyanevelésnek mindig a termelő családok fészkén kívül kell történnie, az anyanevelőben vagy anyapárosítóban. Az anyanevelésben csak az a néhány méhcsalád kaphat szerepet, amelyiket az előbb említett fészek-összeszorítással anyabölcsők húzására kényszerítünk, vagy mesterséges anyabölcsők gondozására jelöltünk ki, mint ápoló családot.
Már az első tavaszi vizsgálatok alkalmával a látottaknak megfelelően és a tervezett műraj számának meghatározását követően kell az anyanevelés tervét elkészíteni, és ennek tudatában kell a megfelelő mennyiségű anyát a nevelésre legalkalmasabb időben a tavaszi jó méhlegelő igénybe vételével felnevelni. Ha azonban az elfoglaltságunk vagy a megfelelő eszközeink hiánya esetén nem vállalkozhatunk erre, akkor a szükséges anya darabszámát meg kell rendelni, anyaneveléssel foglalkozó méhésznél, a szállítási idő lehető legpontosabb közlésével. Ennek visszaigazolása után felkészülhetünk annak fogadására.
Csóka György
Megjelent a DÉL-MAGYARORSZÁGI MÉHÉSZ 2003.szeptember-október, illetve 2003.november-decemberi számában
