Novemberben a méhésznek már nem sok dolga akad a méhek között. Még vannak ugyan kirepülő napok, sőt itt-ott talán kis virágpor-hordás is, de a méhcsaládban megszűnik a tevékeny élet, megkezdődik a tengődő telelés időszaka.
Ha méheink esetleg élelem-hiányban szenvednek és ezt előbb nem tudtuk etetéssel pótolni, most még elláthatjuk őket, főtt cukorlepénnyel, amit a telelőfürt fölé közvetlenül a keretekre borítunk, s így takarjuk le a méhcsaládokat. Híg cukorsziruppal ilyenkor már nem szabad etetni.
A következő téli időszakban a méhész legfőbb gondja az legyen, hogy a méhcsaládokat óvja minden zavarástól, sőt lehetőleg az időjárás viszontagságaitól is. Nem mindenkinek áll módjában, hogy a kaptárokat szélvédett fekvésben helyezze el. Azt azonban mindenki megteheti, hogy a szélnek kitett kaptárak köré szélfogót épít. Az ehhez szükséges, vagy alkalmas anyagokat mindenütt olcsón be lehet szerezni. E célra megfelel a napraforgó cirokszár, a nád vagy gyékény, amit kévékbe kötve, karók közé szorítva, de nem a kaptárakhoz közvetlen támasztva készítünk el. Különös tekintettel arra az esetre, ha kukoricaszárat alkalmazunk, mert az egérfészekké válhat. Állandó telephely esetén szélfogónak élő sövényt kell ültetni, e célra leginkább ajánlható az örökzöld tuja és a mahónia. Mindkettőnek a hátránya, hogy lassan fejlődik, ezzel szemben azonban a tuja a legkorábbi virágpor-forrás, a mahónia pedig korán virágzó elsőrendű mézelő növény. Nagyon jó a sűrűre ültetett fenyő is. A lombhullató bokrok is megfelelnek, ha háromszög-kötésben, többsorosan ültetjük, lehetőleg mézelőket telepítsünk.
Ilyenek a mogyoró, a húsos és veresgyűrű som, a hóbogyó, a sóskaborbolya, a tatárlonc, a galagonya, a kökény, a lícium, a japán birs, a sem fű-sem fa, a mályvacserje.
Ezek nemcsak jó szélfogók, hanem elsőrendű méhlegelőt is adnak. Ültetésük ideje az ősz, lombhullástól az erősebb fagyokig. Madárriasztókat is el lehet készíteni a januárban írtak szerint.
Akinek méhcsaládok teleltetésére megfelelő zárt helyisége van, az már most készítse elő. Megfelel a száraz pince, vagy bármilyen zajmentes, besötétíthető és jól szellőztethető helyiség, ha falai elég vastagok és jó szigetelők. Fontos az, hogy a tél folyamán más célra ne használjuk! A helyiséget már most takarítsuk ki. Amennyiben lehetséges meszeljük ki, s, ha lehet, kénezzük, azután szellőztetéssel alaposan hűtsük le és szárítsuk ki! A méhcsaládok berakására csak december elején, vagy közepén kerülhet sor. Jó, ha addig a helyiség padozata és falai fagypontig kihűlnek. A telelés alatt, a helyiség hőmérséklete nem szabad, hogy + 4 - +5 ºC fölé emelkedjen. Minél jobban sikerült kihűtenünk a zárt telelőhelyiséget már ősszel, annál könnyebb azt megfelelő hőfokon tartani a telelés alatt.
A nyár folyamán összegyűjtött viaszdarabkákat, kiselejtezett lépeket olvasszuk ki, vagy cseréljük be műlépre!
November hónapban, esős, hosszú, meleg ősz esetén, előfordulhatnak még méhészeti szempontból nem nyilvántartott, nyíló növények és árnyék alól felszabadult virágzó szolidágó.
Csóka György
Szaktanácsadó
