Az oxálsav
A Varroa Jacobsoni néven elhíresült, nálunk csak atkának nevezett, méhcsaládjainkat pusztító élősködő elleni harc során a figyelem fokozatosan ráterelődik olyan szerekre és védekezési módokra, amelyek természetes vagy a természetben is fellelhető, szintetikusan előállított anyagokat használnak fel. Ezek az anyagok és módszerek megkímélnek bennünket, méhészeket és mézfogyasztókat attól, hogy tisztázatlan hatásmechanizmusú, esetleg később kiderített káros hatású szerekkel tegyünk kárt magunkban és környezetünkben. Ez a tendencia világjelenség. A gondolat terjedését elősegíti, hogy egyre több korábban használt anyagról derül ki, hogy kezdi hatását veszíteni, egyszerűen azért, mert az atkákban kialakult a rezisztencia a szerekkel szemben. Vagy ami rosszabb, káros mennyiségben szaporodnak fel a szermaradványok a méhészeti termékekben, elsősorban a viaszban és a mézben.
Az ügy súlyát érzékelteti, hogy az EU-ban tizenöt fős kutatócsoportot hoztak létre dán, finn, francia, holland, svájci, német tudósokból. A kutatások a CA 3686 lajstromszám alatt folynak. A téma címe szabad fordításban: „ A Varroa atka elleni integrált védekezés kutatásának koordinálása Európában, mézelő méhcsaládok esetében.” A kutatások eredményeiről készült jelentésből, más külföldi és magyar forrásokból, valamint saját tapasztalatból állítottam össze az alábbi ismertetőt.
Leírása:
Az oxálsav, sóskasav, ujabb nevén etándisav ( HOOC-COOH2H2O) a legegyszerűbb alifás dikarbonsav, elsősorban dihidrát alakjában fordul elő. A 18. század óta ismert, mint sóskasav, F. Wöhler állította elő 1824-ben. Ez volt az első mesterségesen előállított természetes anyag. Az oxálsav sóit etándioátoknak, régies nevén oxalátoknak nevezzük. Az oxálsav színtelen, szagtalan, monoklin kristályokat alkot. A dihidrát 100 ºC hőmérséklet fölött száraz levegőáramban lassan vízmentes savvá, 200 ºC fölött pedig széndioxiddá és vízzé alakul át. Normál nyomáson, 157 ºC-on bomlás nélkül szublimál (szilárd halmazállapotból, a folyadék fázis kihagyásával, gőzzé alakul). Az oxálsav jól oldódik alkoholban, acetonban. Vízben való oldhatósága csekély, azonban a hőmérséklet emelkedésével növekszik (20ºC –on kb. 10g/100 cm3 az oldhatóság mértéke). Az oxálsav erős sav.
Előfordulása :
Az oxálsav sók formájában fordul elő a mezei sóskában, és a madársóskában (kálium-oxalát; sóskasó), a Salicomia-fajtákban (nátrium-oxalát), a répa levelében ( a szárazanyag-tartalom 12%-ig), a spenót levelében, a rebarbarában, egyes füvekben ( magnézium-oxalát), számos növény levelében, gyökerében és kérgéban ( pl. fikusz, filodentron) ( kálium –oxalát), a guanóban ( ammónium-oxalát). Az állatok és emberek vére csekély mértékben (2 mg/l) mindig tartalmaz oxálsavat. Normális körülmények között 20 mg/nap a kiválási hányados.
Mérgező hatása : Erős helyi maró hatása van. A bőrön és a nyálkahártyán keresztül gyorsan felszívódik. Nagyobb mennyiségű oxálsav emberre és állatra halálos hatású lehet ( 5g). Más irodalmi adatok szerint 5-15 gramm szájon át bevéve, a keringési rendszer összeomlásához, ájuláshoz vezet. Hatását abban fejti ki, hogy az életfontosságú Ca-ionok oldhatatlan és hatástalan kálcium-oxalát formájában kiválnak. Ezek a sók a szervezetben nagyobb mennyiségben görcsös állapothoz, valamint szív-, vérkeringési és vesekárosodáshoz vezetnek. A kivált sók a vese finom csatornarendszerét eltömik.
Ellenanyaga:
Kréta, mésztej, sok víz, gyomormosás cukros mészoldattal, kalcium-klorid oldat intravénás befecskendezése. A méregkezelők kézikönyve (szerző: dr. Nagy Tibor) a mérgezés tüneteként gyomorfájdalmat, hányást, merevgörcsöt jelöl meg. Elsősegélynyújtásként tejitatást javasol.
Felhasználása:
Elsősorban redukáló szernek és nehézfém-komplexek képzésére alkalmazzák, a színezékiparban cserzésre, a mosodákban semlegesítő anyagnak, továbbá textil, bőr és fa fehérítésére, oxalátok ás oxálsavészterek előállítására használják. A világ termelése kb. 140 000 tonna/év.
Méhészeti felhasználása: Az oxálsav méhészeti felhasználásának a Varroa Jaconsoni atka elleni küzdelemben van Jelentősége. Több olyan jellemzője van a szóban forgó területen, ami miatt a figyelem felé fordult. Az oxálsav természetes anyag, amely nem halmozódik fel a viaszban. Mivel maga az emberi szervezet is termel oxálsavat, így az esetleges szermaradványok nem rákkeltők. A leggazdaságosabb védekezést lehet elérni vele a jelenlegi alkalmazott szerekhez viszonyítva. Az atka elleni hatása eléri a 95-97 %-ot.
A védekezés során, a rendelkezésre álló ismeretek szerint, három, alapvetően eltérő módszer szerint alkalmazható az oxálsav az atka ellen.
a.) Itatásos módszer : Ennél a módszernél, ugyanúgy, mint a Perizin esetében, a méhek által elfoglalt léputcákba locsoljuk a hatóanyagot. Hatóanyagként 1:10:10 oxálsav, cukor és víz keveréket használnak. Az alkalmazott adag 0,38 ml négyzet-deciméterenként, minden egyes méhekkel borított lépfelületre számítva. Egy NB keret esetében (4,2x3,6=15,12 dm2/oldal)5,75 ml cukorszirupos oldatot kell használni oldalanként. A feleannyi oxálsavat tartalmazó oldat hatásossága némileg alatta van az előbb említettnek, de a méhek tavaszi fejlődésénél előnyösebb ( kb. 25-30 % népességgel több van).
b.) Permetezéses módszer: A 2000. júniusi MÉHÉSZET-ben leírtak szerint. Külföldi szakirodalom 4-6 ml-t javasol lépoldalanként (NB) az oxálsav 3%-os vizes oldatából. A méheknek nem szabad elázniuk az oldattól, mert akkor nő az elhullás.
c.) Gőzöléses eljárás: Az oxálsav 157 ºC fölött szilárd halmazállapotból gőz halmazállapotba megy át. Egy készülékben az oxálsavat felhevítik (kb.3/4 perc alatt), az oxálsavgőz és levegő keverékét a kaptárba, lökésszerűen befújják (8-15 liter levegő löketenként).Az a kaptár belsejében szétterjed és kifejti hatását. A kaptáranként felhasznált oxálsav 1 gramm.
Az alkalmazás időpontja : Az oxálsav az atka elleni integrált védekezés befejező hadműveletének az eszköze. Használata fiasításmentes időszakban javallott. November-december hónapokban, akkor, amikor a külső hőmérséklet eléri a 10-12 ºC-ot. Alacsonyabb hőmérsékleten nő a méhek elhullása. Hatását 48-72 óra eltelte után kezdi kifejteni, ekkor kezdenek az atkák hullani.
Munkavédelmi előírás:
Mivel az oxálsav az erős savak közé tartozik és a bőrön felszívódva is veszélyes lehet, így gumikesztyű és védőszemüveg használata kötelező. A b.) és c.) módszereknél légzésvédő álarc is szükséges.
Beszerzési lehetőségek : Az oxálsav engedélyköteles, nem szabadforgalmú szer. A szükséges engedélytől általában eltekintenek a kereskedők. Vegyszerkereskedésekben beszerezhető.
Tóth Endre
Karcag
Megjelent a MÉHÉSZET 2000/9. számában.
