Aktualitások

A tejsav


A Varroa Jacobsoni elleni természetes savas szerek között a hangyasav után – bár nálunk méhészeti alkalmazása az átlag méhész számára teljesen ismeretlen – a tejsav áll. Az atka elleni hatásos felhasználásának módozatát már a nyolcvanas évek elején kutatni kezdték. A külföldi méhész szakirodalom már 1983-ban közleményeket jelentetett meg a kutatások állásáról, mígnem 1992-ben a német Die Biene című méhészújság januári és áprilisi számában részletesen ismertették a kutatások eredményét és az alkalmazás módszerét. Az előző, hangyasavval foglalkozó cikkben már említett CA 3686 lajstromszámú kutatási projekt a hangyasav mellett a tejsavval is foglalkozik, mint a védekezési stratégia egyik alapszerével. Dániában ezt a szert is alkalmazzák, mint ahogy azt az októberi számban olvashattuk.

Leírása:

A tejsav (2-hidroxipropionsav) színtelen (többnyire azonban kissé sárgás), viszkózus, savanyú ízű, higroszkópos folyadék, illetve kristályos anyag. A tejsavat aludttejben Scheele 1780-ban fedezte fel. A tejsavnak tulajdonképpen nem egyetlen vegyületet nevezünk. A tejsav különböző, egymástól optikai aktivitásukban eltérő sztereoizomer módosulatokban létezik. A polarizált fény síkját jobb vagy bal irányban képesek elforgatni. Ennek alapján megkülönböztetnek L- és D-tejsavat. Mindkét fajta tejsav alkoholban és vízben igen jól, míg éterben kevésbé oldódik. A tömény tejsav a bőrre és nyálkahártyára maró hatású. Erős hígításban az L-tejsav nagy hatású moszkitó csalogatóanyag az emberi bőrön.

Előfordulása:

Az L-tejsav fiziológiai alkotórésze a szervezetnek. A glikolízis termékeként számos szövetben, de főleg az izomban van jelen. Ezért hagyományosan hústejsavnak nevezik. Mikroorganizmusok életfolyamatával kapcsolatos cukorlebontások, erjedések következtében található meg a savanyú tejben, savanyú káposztában, uborkában, borban, sajtban, silótakarmányokban. Kétfajta tejsavas erjedés létezik, homo- és hetero-fermentatív. Ipari előállítása burgonya- vagy kukoricakeményítőből, melaszból, stb. enzimatikus úton, vagy savval hexózt nyernek, nyernek, s ezt különféle tejsavbaktériumokkal erjesztik. Az erjesztéses eljárás mellett szintetikus tejsavgyártások is ismertek.

Felhasználása :

Úgynevezett élvezeti savként az élelmiszer- és élvezeticikk-iparban, a söriparban, a sütőiparban, a bőriparban a nyersbőrök mésztelenítésére és duzzasztására, szirupok és szénsavas üdítőitalok gyártására, a textiliparban selyem aviválására, valamint nyomási és színezési segédanyagként, az élelmiszer – és zöldtakarmányiparban savasításra, konzerválásra, a cukor invertálására stb. használják. Továbbá vegyipari köztitermékként laktátok előállítására, és a gyógyászatban is alkalmazzák.

Méhészeti felhasználása:

A tejsav méhészeti felhasználásának a Varroa Jacobsoni atka elleni küzdelemben van jelentősége. Több olyan jellemzője van a szóban forgó területen, ami miatt a figyelem felé fordult. A tejsav természetes anyag, amely nem halmozódik fel a viaszban. Az atka elleni hatása eléri a 96-99%-ot. Ez a hatás az ismert szerekhez viszonyítva igen magas, és a kísérletek alapján kimutathatóan igen egyenletes. A Varroa Jacobsoni méhatka elleni tejsavval történő védekezés során kétféle módszer alakult ki. Hasonlóan az oxálsavhoz, itt is ismeretes az itatásos vagy csurgatásos és a permetezéses módszer. A következőkben csak a két anyag felhasználása közötti különbségeket ismertetem.
A felhasználás javasolt időpontja október-november, amikor a méhcsalád fiasításmentes. A külső hőmérsékletnek 5 ºC környékén kell lenni. Lényeges, hogy a méhek ne repüljenek a kezelés időszakában. Jelentős hatásfokbeli eltérés van akkor, ha a méhek kirepülnek a kezelés ideje alatt. A kezelést 16 %-os tejsavoldattal kell végezni. A kereskedelemben kapható tejsav koncentrációja 50-90 % közötti, a kicsomagolástól függően. Ezt kell vízzel, (lehetőleg desztillált vízzel) 15 %-ra hígítani. Az így felhígított tejsavból 8-15 ml-t kell lépoldalanként a méhekkel fedett oldalakra juttatni. Az NB méretnél a nagyobb értéket, míg kisebb méreteknél kisebbet alkalmaznunk. A túladagolás nem veszélyes mindaddig, amíg a méhek el nem áznak. A kezelést kétszer kell megismételni, hét nap időeltéréssel. Óránként, segítséggel 12 család kezelhető le.

A kezelés a méhekre semmilyen negatív hatással nem jár, (sokkal kíméletesebb, mint a hangyasav). A kezelés hatása egy nap múlva kezd mutatkozni, növekszik az atkák elhullása. A tejsav főleg befejező védekezésként alkalmazandó, de a fiasításos időszakban is kifejti hatását. Ekkor 4-5 kezelést kell, alkalmazni, 5-7 naponta. Ilyen esetben a tejsav a petéket károsítja. Ezt a károsítást akár 70 %-ot is elérheti. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy a lépet 45 fokban megdöntve végettük el a permetezést, vigyázva, hogy a petéket közvetlen tejsavpermet ne érje. Ebben az esetben petekárosodás nem következik be. A permetezéses módszer mellett ismert az itatásos módszer, hasonlóan a Perizinhez, vagy a korábban említett oxálsavhoz. A mennyiség megegyezik a permetezéses eljárásnál említettekkel.

Beszerzési lehetőségek: A tejsav ára kb. azonos a hangyasav árával. Vegyszerkereskedésekben szerezhető be.

Tóth Endre
Karcag


Megjelent a MÉHÉSZET 2000/11. számában.