A méhcsaládot az anya, a munkás-vagy dolgozó méhek, a herék, valamint ezek különböző fejlődési alakjai: a peték, álcák és bábok alkotják. A pete, álca és báb alakot egy szóval fiasításnak mondjuk. A pete és álca nyitott, a báb fedett fiasítás. A méhcsaládoknak mint termelő egységnek a fogalmába beletartozik ezenkívül a lép-, méz- és a virágporkészlet is. A csupán kifejlett méhekből álló népesség neve raj.
Az anya a méhcsalád valamennyi tagjának a szülője. A méhcsaládban normális viszonyok között egy anya van. Átmenetileg lehet több, például rajzáskor vagy csendes anyaváltáskor. Rajzáskor csak rövid ideig, csendes anyaváltáskor huzamosabban lehet két vagy több anya egy családban. Gyakori lehet az is, hogy egyidejűleg két anya petézik a családban. A csendes anyaváltásra való hajlam a család nagyon jó tulajdonsága.
A még nem párzott anya szűz vagy terméketlen, párzás után termékeny vagy petéző anyának mondjuk. Kikelése után 4-6 nap múlva termékenyül meg, és 8-12 napos korában kezd el petézni. A párzást és ezzel a petézés megkezdését hátráltathatja a kedvezőtlen időjárás. Amelyik anya 30 napos koráig nem termékenyül meg, abból valószínű, hogy nem lesz jó anya. A szűz-terméketlen anya is képes petéket rakni, azonban azokból csupán herék fejlődnek. Az ilyen anyát herepetézőnek mondjuk. Herepetézővé válhat a termékeny anya is, ha az ondókészlete elfogy, vagy petefészek-vezetéke kórosan elváltozik.
Az anya anyabölcsőben fejlődik. Ilyet akkor építenek a méhek, amikor rajzásra vagy csendes anyaváltásra készülnek. Ha a család anyja váratlanul elvész, akkor pótanya bölcsőt, váltott anyabölcsőt építenek a munkásálca fölé.
Az anya fejlődése a következő: 3 napig pete, 6 napig álca, 7 napig báb. Ez összesen 16 nap. A munkásméhek az anyaálcákat a fejlődésüknek az egész ideje alatt mirigyváladékkal, pempővel és mézzel etetik.
Az anya hossza 16-20 mm. Súlya a fajtától függ. A déli méhfajtáknál az anyák könnyebbek, mint az északi méhfajtáknál. Az anya súlya közvetlen kikelés után 138-212 mg közötti, átlag 175 mg, a megpárzottaké 230-300 mg, átlag 265 mg. Súlyuk változhat még attól függően, hogy álca áthelyezéssel vagy pótbölcsőkből nevelték-e őket.
Az anya élettartalma 3-5 év. Korszerű vándorméhészetekben az anyát a második-harmadik évben cseréljük, mert idősebb korban már kevesebb petét rak és hajlamossá válhat a herepetézésre.
Az anya értéke elsősorban petéző képességétől függ. Közepes anyák 1.000-1.500 petét raknak le 24 óránként. A kiváló anya egy napi petézése a fejlődés tetőfokán a 3.000 petét is elérheti, sőt meg is haladhatja.
A munkásméhek száma a családban évszakok szerint változik. Népes családban télen 20.000-30.000, júniusban 50.000-80.000 munkásméh van. Júliustól kezdve a család kezd elnéptelenedni, és őszre nagyjából a tavaszi népességre zsugorodik össze. A munkásméhek ugyanolyan megtermékenyített petéből fejlődnek, mint az anya. Fejlődésük ideje: pete 3 nap, álca 6 nap, báb 12 nap, összesen 21 nap.
A munkásméhek súlya koruktól változik. Az öreg méhek könnyebbek, mint a fiatalok. A közepes munkásméhek súlya 100 mg körüli.
A rajokat és az építmény nélküli méheket súlyra mérik. Egy kg-ban elméletileg körülbelül 10.000 munkásméhnek kellene lennie.
Azonban a természetes vagy söprött rajban a méhek mézhólyagjukat rendszerint megtöltik. A teli mézhólyagos méhek pedig sokkal nehezebbek, mint az üresek, így egy kg-ra csak 6.000-8.000 munkásméh számítható.
A munkásméh hossza 12-15 mm. Ha a munkásméh mézhólyagját teleszívta, akkor teste megnyúlik, és így hossza elérheti a 18 mm-t is.
A munkásméh élettartalma tavasztól őszig átlagosan 35-40 nap ( nyári méhek ), ősztől-tavaszig 5-6 hónap ( téli méhek ).Az élettartalmuk kimondottan az igénybevételtől – mennyit dolgoztak – függ.
A betelelés akkor sikeres, ha olyan munkásméheket teleltetünk be, amelyeknek szervezetét a fiasítás táplálása, az építés, a gyűjtés nem viselték meg, tehát keveset dolgoztak. Az élet hosszúságának fontos szabályozója és meghatározója, hogy a munkásméh egészen fiatal korában elég virágport fogyasztott-e.
Az anya és a munkásméhek egyaránt nőneműek. A munkásméhek bizonyos körülmények közbejöttével képesek petét is rakni. Ez akkor következik be, amikor a család tartósan – hosszabb ideig – anyátlan. Mivel a munkásméhek fejletlenségük miatt párzásra alkalmatlanok, petéikből csupán herék kelnek ki. A petéző munkásméhet álanyának nevezzük. Egy családban sok álanya petézhet. Az álanyák munkássejtbe rakott petéiből fejlődő bábokat a méhek nem simán, hanem domborúan fedik be. A befedett sejtek a lépből kipúposodnak, ezért az ilyen fiasítást púpos fiasításnak mondjuk.
A munkásméhek feladata a méhlakásban (kaptárban) és azon kívül előforduló valamennyi munka elvégzése: a lakás takarítása, melegítése, hűtése, őrzése, a műlépek kiépítése, a virágpor és a nektár gyűjtése, hazaszállítása, raktározása, de a fejlődő utódok gondozása, s a propolisz gyűjtés is.
Ezt a tevékenységet bizonyos sorrendben végzik. A feladatkör a méhek kora szerint változik. Kikelés után néhány óra múlva a munkásméh már a sejteket takarítja. 3-5 napos korában a három és fél naposnál idősebb álcákat eteti. Körülbelül 6 napos korától – amikor a pempőtermelő mirigyei működni kezdenek – áttér a fiatal álcák táplálására. Ezeket mirigyváladékkal, pempővel eteti. Ezt a munkát 10-12 napos koráig végzi. Ekkor megindul a testében a viasztermelés, 18-20 napos koráig fő feladata az építés. Ebben a korban foglalkozik a nektár és a virágpor raktározásával, a méz érlelésével és sűrítésével. Közben a család tájolási időszakában már szárnyra is kap, és a kaptár előtt és körül tájoló repülést végez. Ismerkedik a környékkel, és így válik belső munkásméhből külső munkásméhvé.
A gyűjtő méh először inkább virágport, később nektárt is gyűjt. E két munkát egyszerre is végezheti. A vizet és a propoliszt általában a legidősebb méhek hordják. A munkásméh szőrzete munka közben egyre jobban kopik, ezért teste sötétedik, s öreg korára teljesen szőrtelen, sima, csillogó fekete lesz.
A méhcsaládban a munkamegosztás sohasem olyan merev, amint azt az előzőekben leírtam, és számokban is eltérhet. A méheinkben nagy az alkalmazkodó kézség, és ha valamilyen rendkívüli esemény miatt a család egyensúlya felborul (permetezés miatti veszteség, raj állapotba helyezés, stb.), akkor a munkakörök felcserélődhetnek, eltolódhatnak. Azonban az mindig szabály, hogy a fiatalabb méhek a belső, míg az idősebbek a külső munkákat végzik.
A herék a méhcsalád hímjei. Egyetlen feladatuk az anyák megtermékenyítése. Rendes körülmények között csupán tavasztól-őszig vannak a családban herék, vagyis csak addig, amíg a fiatal anyák megtermékenyítésére szükség lehet. Ha a rajzás és az anyaváltás ideje lejárt, a méhek a heréket kiéheztetik, a méztől elzárják, majd a kaptárból is kiszorítják. A hereűzést a hordástalan időszak beállása szokta kiváltani. Rendes viszonyok között élő családban a téli időszakban here nem szokott lenni.
A herék jelenléte a családban késő ősszel arra utal, hogy az anyának valami baja van, a méhek elégedetlenek vele, leváltására törekszenek. Az ilyen családnál az anyát ki kell cserélni. Ezzel a család leromlását, esetleges teljes pusztulását előzhetjük meg.
A herék száma a családban néhány száz, és néhány ezer között változik. Mennyiségük függ az anya korától és állapotától, valamint a lépek minőségétől. Ősztől-tavaszig az egészséges családban nincsenek herék.
A herék a meg nem termékenyített petékből kelnek ki. Fejlődési idejük: pete 3 nap, álca 6 nap, báb 15 nap, összesen 24 nap.
A here hossza: 14,5-18 mm, súlya: 240 mg körül van. A fiatal herék nehezebbek, mint az öregek. Jóval kisebbek és könnyebbek azok a herék, amelyek álanyák vagy herepetéző anyák munkássejtbe rakott petéiből keltek ki. Ezeket törpe vagy korcs heréknek nevezzük. Az anya megtermékenyítésére ezek is alkalmasak lehetnek, de általában nem párosodnak. A herék élettartalma: 1-6 hónap. Életük rendszerint erőszak hatására ér véget.
A méhcsalád tagjait legújabb ismereteink szerint az anyatermék, a feromon tartja össze. Ezt az anya főként potroha felületén választja ki. Az udvarát alkotó méhek lenyalogatják róla, s közvetítésükkel a család valamennyi tagjához eljut. Az anya pusztulása ennek az összetartó kapocsnak a megszűnését jelenti. Az anyátlan család kezdetben nyugtalan, hangos, síró zúgást hallat. Később álanyássá válik, vagy más családhoz húzódik be. Az álanyás család magára hagyva előbb-utóbb elpusztul.
Csóka György
